(Számos más zöldség- és gyümölcstermesztéssel kapcsolatos részletekért látogasson el a Növények áttekintése gyűjtemény oldalra.)
A gyümölcsfáknál édesebb hozamot egyetlen növény sem ad. A hidegtűrő almától és cseresznyétől a féltrópusi citrusfélékig a gyümölcsfák szinte minden éghajlaton teremnek. A gyümölcsfák termesztése a metszés iránti elkötelezettséget és a kártevők szoros megfigyelését igényli, és olyan gyümölcsfafajtával kell kezdenie, amelyről ismert, hogy az Ön területén jól fejlődik.
Válassza a helyi tanácsadási szolgálat által ajánlott fajtákat, mivel egyes fajtáknak bizonyos mértékű hűtési órákra van szükségük (45 Fahrenheit-fok alatti órák száma).
Típusú gyümölcsfák kipróbálására
Még az öntermékeny gyümölcsfák is jobban termőre fordulnak, ha egy másik fajta közelében termesztik őket, amelyről ismert, hogy kompatibilis beporzó. A tanácsadási kiadványok és a faiskolai katalógusok gyakran tartalmaznak táblázatokat a kompatibilis fajtákról.
Az alma (Malus domestica) a legnépszerűbb fán termő gyümölcsök közé tartozik, mivel széles körben alkalmazkodott, viszonylag könnyen termeszthető és rutinos ízlelőbimbó. Az alma számára az ideális talaj pH-értéke 6,5, de az almafák alkalmazkodnak a savanyúbb talajhoz is, ha az termékeny és jó vízelvezetésű. A legtöbb almafajta, köztük a betegségeknek ellenálló ‘Freedom’ és ‘Liberty,’ a 4-7. hidegkeménységi zónához alkalmazkodott (ha nem ismeri a zónáját, lásd a “Ismerje meg a hidegkeménységi zónát” című részt a cikk későbbi részében), de enyhe téli éghajlaton alacsony lehűlésű fajtákra, például ‘Anna’ és ‘Pink Lady’ fajtákra lesz szüksége. Az éghajlati viszonyoktól függetlenül kezdje azzal, hogy két olyan fát választ, amelyek kompatibilis beporzók, hogy jó terméshozamot érjen el. A középső és késői szezonban termő almák általában jobb ízűek és hosszabb ideig tárolhatók, mint a korai szezonban termő fajták.
A cseresznye (Prunus avium (édes) és P. cerasus (savanyú)) színe a napsárgától a majdnem feketéig terjed, és két altípusba sorolják: a kompakt édes fajták, mint például a ‘Stella,’ és a meggy vagy pitecseresznye, mint például a ‘Montmorency’ és ‘North Star.’ A 4-7. zónához legjobban alkalmazkodó cseresznyefáknak termékeny, közel semleges talajra és kiváló légáramlásra van szükségük. Ha bármelyik altípusból 12 láb magas törpe cseresznyefát termesztünk, a termés védelme a betegségektől és a madaraktól egyszerűbbé válik, mivel a kis fákat védőhálóval takarhatjuk le, vagy könnyen permetezhetjük kénnel vagy kaolinos agyaggal.
A citrusfélék (Citrus hibridek), köztük a kumquat, a mandarin narancs, a satsuma és a ‘Meyer’ citrom, a 8b-10. zónában a legkönnyebben termeszthető gyümölcsfák közé tartoznak. A citrusfélék leveleiben és héjában található illatos olajok védelmet nyújtanak a kártevők ellen, de a hidegtűrés korlátozott. A ‘Nagami’ kumquat, ‘Owari’ satsuma és ‘Meyer’ citromfákat időnként takaróval kell letakarni, amikor a hőmérséklet fagypont alá csökken, de a házilag termesztett citrusfélék téli termése megéri a fáradságot.
Az őszibarack és a nektarin (Prunus persica) mindenki kívánságlistáján szerepel, de e gyümölcsfák organikus termesztése kiváló termőhelyet, megelőző kártevőirtást és némi szerencsét igényel. Az őszibarack- és nektarinfáknak más gyümölcsfáknál jobban szükségük van mély talajra, ahol nincs tömörödött altalaj vagy kemény talaj. Az őszibarack és a nektarin leginkább az 5-8. zónához alkalmazkodik, de a speciális fajták hidegebb vagy melegebb éghajlaton is termeszthetők. Az őszibarack- és nektarinfák gyakran rövid életűek a fafaló rovarok miatt, ezért 10 évente új fákat kell ültetni.
A szilva (Prunus fajok és hibridek) hajlamos rendszertelenül termést hozni, mivel a fák gyakran veszítik el termésüket a késői fagyok vagy betegségek miatt. A jó években a szilvafák lédús gyümölcsökkel gazdag termést hoznak, amelyek színe a világoszöldtől a sötétliláig terjed. A szilvafák a 4-8. zónába illeszkednek, és a jó beporzás érdekében legalább egy kompatibilis fajtára van szükségük a közelben. Bizonyos területeken a kiválasztott őshonos fajok, például az északkeleten a tengerparti szilva, vagy a középnyugaton a homoki szilva, a legjobb házi szilvafajták lehetnek.
A körte (Pyrus fajok és hibridek) valamivel kevésbé hidegtűrő, mint az alma, de könnyebben termeszthető biotermesztéssel az éghajlat széles skáláján. A 4-7. zónában válasszon olyan körtefajtákat, amelyek jól ellenállnak a tűzfoltosságnak, mint például a ‘Honeysweet’ vagy a ‘Moonglow.’ Az 5-8. zónában az ázsiai körtefák gyakran gyönyörű, ropogós húsú gyümölcsöket teremnek, ha rendszeresen gondoskodunk róluk. A legtöbb asztali minőségű körtét még a teljes érés előtt le kell szedni.
Hogyan kell ültetni
A 3-7. zónában a gyümölcsfák ültetésének legjobb ideje kora tavasszal, a talaj felengedése után van. A téli nyugalmi állapotból való kelés után ültetett gyümölcsfák gyorsan új gyökereket növesztenek. A 8-10. zónában az új fákat februárban ültessük el. Válasszon napos, termékeny, jó vízelvezetésű talajt, amely nem fekszik alacsony fagyzugban. Ásson egy olyan ültetőgödröt, amely kétszer akkora, mint a fa gyökérlabdája. Óvatosan terítse el a gyökereket a gödörben, és töltse fel földdel. Ültesse a fákat ugyanolyan mélységbe, mint amilyen mélyen a faiskolában nőttek, ügyelve arra, hogy ne temesse be a főtörzsön lévő oltványkötést (duzzadt területet). Jól öntözze meg, és a törzs legalsó része fölé helyezzen el egy törzsvédőt, amely vászonból vagy spirálfóliából készül, hogy megvédje a törzset a rovaroktól, rágcsálóktól, napégéstől és fizikai sérülésektől. Karózza le a fát lazán, hogy stabilan tartsa. Mulcsozza be az ültetett fák gyökérzónáját faforgáccsal, fűrészporral vagy más lassan rothadó mulccsal. Az első két évben minden szárazság idején különösen jól öntözze meg.
Egy évvel az ültetés után tavasszal trágyázza a gyümölcsfákat a mulcs visszahámozásával és kiegyensúlyozott szerves trágya talajfelszínbe történő bedolgozásával (kövesse a termék címkéjén feltüntetett kijuttatási arányokat). Ezután adjon hozzá faalapú mulcsot, hogy a mulcs mélysége 4 hüvelykig emelkedjen a fa körül egy 4 láb hosszú körben. Két év elteltével hagyja abba a törzsvédők használatát, és helyette a törzseket fehér latexfestékkel vonja be a téli sérülések elleni védelem érdekében. Adjon a festékhez homokot, hogy elriassza a nyulakat és a verebeket.
Gyümölcsfák metszése
A metszés a gyümölcsfák termesztésének egyik legfontosabb szempontja. A gyümölcsfák metszésének célja, hogy a levelek és a gyümölcsök fényhez és friss levegőhöz jussanak. Az ideális elágazási mintázat fajonként változik, és egyes alma- és körtefákat helytakarékossági okokból kerítés- vagy falhoz simuló spalettává lehet metszeni és nevelni. A gyümölcsfák alakformálását az első évben kezdjük el, majd évente metszünk a tél végén, a rügyek megduzzadása előtt. Jobb, ha egy kicsit túl sokat metszünk a kérdéses növekedésből, mintha túl keveset távolítanánk el.
Sok gyümölcsfa túl sok gyümölcsöt terem, és a felesleget ritkítani kell. Az ázsiai körtefákról a zöld gyümölcsök 70 százalékát akkor kell levágni, amikor a körte tízcentes nagyságú, az almákat pedig 15 centiméteresre kell ritkítani, mielőtt a gyümölcsök negyeddolláros nagyságúak lennének. Ha bármelyik gyümölcsfafajta nagy termést hoz, a zöld gyümölcsök egy részének ritkításával növelhető a gyümölcsméret, csökkenthető az ágtörés, és megelőzhető az alternáló termés (a csak kétévente termést hozó fa).
Betakarítás és tárolás
A körte kivételével a fán termő gyümölcsöket a teljes érettséghez közeledve kell leszüretelni, majd a romlás lassítása érdekében hűtve kell tartani. A legtöbb alma íze néhány hetes hűtőtárolás után javul, ezért hasznos lehet egy második hűtőszekrény vagy egy gyökérpince. Az alma és a körte több hónapig eltartható hűtőszekrényben, de a puhább csonthéjas gyümölcsöket (cseresznye, nektarin, őszibarack és szilva) a szüret után néhány napon belül konzerválni, szárítani, fagyasztani vagy gyümölcslevet készíteni kell a hosszú távú tárolás érdekében.
Kártevő és betegség tippek
Egyes gyümölcskultúrák nagyszámú rovarkártevőt vonzanak, és számos olyan elterjedt betegségnek is áldozatul eshetnek, amelyekre nem állnak rendelkezésre rezisztens fajták. Például a csonthéjas gyümölcsök mindegyikét gyakran érinti a barna rothadás, egy gombás betegség, amely a mumifikálódott gyümölcsökben telel át. A barnarothadás és más gyakori betegségek visszaszorítása érdekében alkalmazzon kénes permetezést a szezon elején. Néhány alma jó genetikai ellenállóképességgel rendelkezik a rüh és a rozsda ellen, de a rovarkártevőkkel, például a tőkehalmolyokkal szemben még mindig kezelni kell a kártevőket.
Ha a csirkék a gyümölcsfák alatt táplálkozhatnak, az segíthet a rovarok visszaszorításában. Sok biotermesztő a vegetációs időszak alatt kaolinos agyaggal is bevonja gyümölcsfáit, hogy a kártevőket elriassza.
A konyhában
Az érett gyümölcsfák nagy termésének kezelése számos élelmiszertartósítási készséget igényel. Kézi gyümölcsfeldolgozó berendezések, mint például a cseresznyemetsző (lásd a diavetítést) vagy az almahámozó.
Ismerd meg a hidegkeménységi zónádat
A cikkben említett “Zónák” az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériuma által közzétett térképekből származnak, amelyek az egyes régiók átlagos téli minimumhőmérsékletét mutatják. Egyes gyümölcsfajták jobban elviselik a téli hideget, mint mások, ezért fontos tudni, hogy az Ön területe mennyire hidegálló, mielőtt kiválasztja, hogy milyen gyümölcsfákat szeretne termeszteni. Ha nem ismeri a zónáját, az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériumában megtalálhatja. Ha egy csomagküldő faiskola nem mondja meg, hogy egy adott növény melyik Zónára alkalmas, akkor valószínűleg más szállítótól kell vásárolnia.
A szerkesztő Barbara Pleasant Délnyugat-Virginiában kertészkedik, ahol zöldségeket, fűszernövényeket, gyümölcsöket, virágokat és néhány szerencsés csirkét termeszt. Lépjen kapcsolatba Barbarával a weboldalán.
