Cannabis: Clarke and Mark Merlinis egy átfogó, interdiszciplináris kutatás e híres növény természetes eredetéről és korai evolúciójáról, kiemelve történelmi szerepét az emberi társadalmak fejlődésében. Ez a rész a “The Cultural Diffusion of Cannabis” című fejezetből származik.
A második évezred vége felé és a huszonegyedik században a kannabisztermesztés jelentős változásokon ment keresztül, amelyek a belátható jövőben is irányítani fogják mind a kender-, mind a marihuánafajták fejlődését és elterjedését. A nyugati országokban a kábító hatású Cannabis termesztéséért folytatott büntetőeljárás egyre szigorúbb büntetéseket von maga után, és a titkos termesztők mesterséges termesztési körülmények között, zárt térbe költöztették terményeiket, hogy elkerüljék a bűnüldöző szervek általi felderítést. Ezzel egyidejűleg az ipari kender számos joghatóságban megújult jogi státuszt kapott; ennek következtében a kereskedelmi célú rost- és vetőmagtermesztés elterjedt Európában, Kanadában és Új-Zélandon megkezdődött a vetőmagtermesztés, és számos helyen kendertermesztési kísérletek és nemesítési projektek indultak. Az ázsiai országok, mint például Kína, szintén kiterjesztették a kendertermelést, hogy kielégítsék a megnövekedett nyugati piaci keresletet. A C. sativa ssp. sativa NLH és a C. indica ssp. chinenesis BLH közötti fajközi hibridek felhasználásával új ipari kenderrost- és vetőmagfajtákat fejlesztenek ki azzal a szándékkal, hogy az ipari kender termesztési területét kiterjesszék az egyenlítői térségekre, ahol a jelenlegi európai NLH-fajták nem fejlődnek jól. Az orvosi kannabisz nemesítése a THC és más kannabinoidok szintjének növelését, valamint az egyedi terpenoid-profilokat célozta meg. Az Egyesült Államok azonban, annak ellenére, hogy a világ legnagyobb importőre lett a kenderrost- és magtermékekben, még mindig ellenáll az ipari kendertermesztés legalizálásának. Mindezek a tendenciák a nyugati társadalmakban a kannabisz törvényességében bekövetkezett - korlátozó vagy támogató - változásokból erednek. Ez magában foglalta mind a törvények szigorítását az illegális kábítószer-termelés visszaszorítása érdekében, mind a kender mint életképes ipari növény elfogadását, valamint a nemzeti kábítószer-törvények és nemzetközi szerződések ebből következő módosítását, hogy lehetővé tegyék a termesztését.
Az észak-amerikai és európai BLD × NLD sinsemilla fajtákat ma már általánosan termesztik a legtöbb nyugati országban, beleértve Ausztráliát és Új-Zélandot is. A modern hibridek és idegen fajták gyakran eljutnak a fejlődő országok vidéki agrárkultúráiba, ahol a gazdák egykor saját hagyományos rost- és kábítószer-fajtáikat termesztették, és az utóbbi években az Észak-Amerikában és Európában termesztett hibrid vetőmagot egyre gyakrabban termesztik a hagyományos marihuána- és hasistermelő országokban (pl. Mexikó, Marokkó, Nepál, Jamaica, Kolumbia és Thaiföld). A hagyományos szabadtéri termesztés, valamint a speciálisan kiválasztott hibrid fajták beltéri, mesterséges fényben történő termesztése világszerte tovább fog növekedni, ahogy a kiváló minőségű marihuána és hasis piaca bővül. Ahogy az egzotikus vetőmagok egyre inkább elterjednek a kereskedelmi termesztési régiókban, a bevezetett fajták hibridizálódnak a hagyományos fajtákkal. Ennek következtében a genetikailag tiszta helyi fajták szennyeződnek a behurcolt génekkel, és kihalnak. Bár a Cannabis egésze világszerte virágzik, és messze van a kihalástól, az 1970-es és 1980-as évek genetikai sokféleségének nagy részét elvesztettük, amikor a hagyományos mezőgazdasági kultúrák általánosan termesztett, elszigetelt földrajzi élőhelyeken élő földfajtákat termesztettek, és gyakran kerültek új, külföldi forrásokból származó vetőmagok a nyugati világba. Cserébe a nyugati vetőmagnemesítők (a marihuánatermesztőkön és csempészeken keresztül) bevitték a “javított” hibrid fajtáikat a hagyományos kannabisztermesztő kultúrákba, és akaratlanul is hozzájárultak kedvenc fajtáik kihalásához.
A beltéri, mesterséges fényben és üvegházban termesztett marihuána kultúrákat ma már leggyakrabban vegetatív módon szaporított hibrid BLD × NLD dugványokból termesztik, és a magokat ritkán használják, kivéve a csere dugványállomány termesztését. Ez korlátozza a növény szelektív nemesítéssel történő fejlesztését, mivel ritkán használnak vagy termelnek vetőmagot, és ennek következtében az ivaros szaporodás leáll, az evolúció pedig megszűnik, vagy minden bizonnyal drámaian lelassul. A sinsemilla nemesítők azonban továbbra is korán érő és nagy terméshozamú fajtákat fejlesztenek, amelyek rövidek és kompaktak a beltéri termesztőszobai használatra és a szabadban való észlelés elkerülésére. Az 1990-es évek óta a beltéri sinsemilla marihuána termesztését állítólagos orvosi felhasználásra végzik, mivel Észak-Amerika és Európa állami és helyi joghatóságai egyre inkább elismerik a kannabisz orvosi célú felhasználását a szabadidős célú felhasználástól elkülönülő kérdésként, és ennek megfelelően alkotnak jogszabályokat. A vegetatív módon előállított klónok mesterséges környezetbe történő elterjedése a 6. fázisban növelte a Cannabis’s elterjedését a városi területeken, ahol a víz, az elektromosság, a mezőgazdasági inputok és a magánélet könnyen elérhető. Ez végül legalább néhány kábítószeres Cannabis-fajtát teljesen háziasított, és így a túlélésük és szaporodásuk teljes mértékben az embertől függővé vált. Ez egyben még nehezebben ellenőrizhetővé tette az illegális kábítószer-Cannabis termesztését.
Még több Cannabis: Evolúció és etnobotanika:
- Kendermag, mint táplálék az emberek számára
Részlet a Cannabis: Evolution and Ethnobotany (2016), Robert Clarke és Mark Merlin, a University of California Press engedélyével.
Kapcsolódó videó: Kap egy ipari kender engedély
Iratkozzon fel YouTube-csatornánkra további nagyszerű videókért.
