Cannabis: Clarke és Mark Merlin átfogó, interdiszciplináris kutatást nyújt e híres növény természetes eredetéről és korai evolúciójáról, kiemelve történelmi szerepét az emberi társadalmak fejlődésében. Ebben a részben részletesen ismerteti a kendermagok emberi fogyasztásra szánt tápláló előnyeit.
A kendermagot leggyakrabban egészben fogyasztják, nyersen vagy pörkölve (pörkölve), vagy őrölve és főzve zabkását készítenek belőle, gyakran rizzsel vagy más gabonával. Botanikai szempontból a kendermag valójában kemény héjú, egymagvú termés (achenének), és a benne lévő puha, fehér mag, amely vagy a saját embrióját, vagy az azt elfogyasztó állatot táplálja, valójában a “mag.” Sok szerző tévesen a kendermagot “gabonafélének” vagy “gabonának” nevezi, mivel szántóföldi növényként termesztik, és a valódi gabonafélékhez hasonló táplálékot biztosít (pl., rizs, köles, búza, árpa, rozs stb.), de a kender valójában egy viszonylag magas fehérje- és alacsony szénhidráttartalmú olajos mag. A Cannabis olajban gazdag magjai egy másik fontos ösztönzőt jelentettek a korai emberek általi elterjedéséhez.
A kendermag tápértéke egészen rendkívüli: 20-25 százalékban tartalmaz könnyen emészthető edestin típusú fehérjéket, 20-30 százalékban szénhidrátokat, 25-35 százalékban étkezési olajat, valamint körülbelül 10-15 százalékban oldhatatlan rostokat, amelyek áthaladnak az emésztőrendszeren, és így ballasztanyagként szolgálnak. A kendermagból kinyert, többszörösen telítetlen olaj magas esszenciális zsírsavtartalommal rendelkezik, míg a teljes kendermag lenyűgöző mennyiségű ásványi anyagot is tartalmaz, többek között foszfort, káliumot, magnéziumot, ként és kalciumot, valamint szerény mennyiségű vasat és cinket, ez utóbbi az emberi zsírsav-anyagcsere fontos enzimkofaktora. Ezenkívül a kendermag megfelelő forrása a karotinnak, az A-vitamin előanyagának. Amikor az emberek elkezdtek háziasított állatokat tartani, a kendermag és a kendermagolaj kinyomása után megmaradt, fehérjében gazdag magpogácsa tápláló takarmány lehetett.
A kendermag táplálkozási értéke valószínűsíthető fehérje- és olajforrássá tette azt mindenütt, ahol a korai embercsoportok találkoztak a teljesen érett, nőstény Cannabis növényekkel. Ezenkívül a kendermagolajat számos, nem élelmiszerként való felhasználási mód is létezik, például tüzelőanyagként, fakonzerválószerként és szappanalapanyagként. A fehérje- és szénhidrátforrásként való alapvető értékén túl a kendermagok alapvető táplálkozási jelentősége a korai emberek számára a figyelemre méltóan magas EFA-tartalmukban rejlett. Az omega-3 és omega-6 zsírsavak (a kendermagban főként a linolsav és a linolénsav) “nélkülözhetetlenek” az emberi táplálkozásban, mivel szükségesek a létfontosságú anyagcsere-folyamatok végrehajtásához, ugyanakkor nem tudjuk más molekulákból szintetizálni őket. A valódi gabonafélék és hüvelyesek kiváló szénhidrátforrások, és jelentős mennyiségű étkezési fehérjét és olajat tartalmaznak, de szinte egyáltalán nem tartalmaznak EFA-kat, különösen az emberi élethez létfontosságú omega-3 és omega-6 zsírsavakat. Ezért az EFA-kat az alapvető szántóföldi növényeken kívül más élelmiszerekből is be kell szereznünk. Bizonyos halolajok magas EFA-tartalmúak, valamint néhány más magolaj, mint például a len, az esti kankalin (Oenothera biennis) és a borágó (Borago officinalis), de a kender különleges abban, hogy az emberi egészség szempontjából ideális arányban rendelkezik EFA-kkal.
Még több Cannabis: Evolúció és etnobotanika:
- Mesterséges környezet és az ipari kender elterjedése
Részlet a Cannabis: Evolution and Ethnobotany (2016) Robert Clarke and Mark Merlin, a University of California Press engedélyével.
